Az utolsó levél

Véget szeretnék vetni a szóbeszédnek és a találgatásoknak velem kapcsolatban. Igen, 2009. szeptember 18-án hajnalban megvert valaki, nem autóbaleset ért, nem influenzás voltam, egy iskolatársam a gólyagályán megvert. Nem verekedés volt, egyszerű verés. Nem védekeztem, bizalommal mentem a hallgató felé.

A levelem megírásán régóta gondolkodom, a pécsi tragédia vezetett a végső elhatározásra, hogy meg kell írnom. Sokan ismertek, sokan nem szeretnek, de remélhetőleg még többen értékelik azt a munkát amit eddig a hallgatókért tettem. 2007-ben választottak az IBS HÖK elnökének, azóta szorgosan, sokszor lehetőségeimen felül is dolgoztam a többi HÖKössel azon, hogy egy értékes közösség alakuljon ki az IBSben. Sokan nem is gondolják, hogy mennyi konfliktust kell ilyenkor az iskolával szemben felvállalni. Szerencsére Oláh Zsolt és Bajusz Tamás segített ezek feloldásában. De sokszor a HÖK a puffer zóna a hallgatók és az iskola között. Rengeteg ötlettel próbálkoztunk (ruhagyűjtés, karácsonyi est, parlament látogatás,  springbs, merrill lynch előadás, stb), sokszor hibáztunk is hiszen nem volt tapasztalatunk. De mindig egy dolog vezérelt minket, a valódi közösség kialakítása az iskolában.

Szeptember 18-án valami végleg véget ért. Elvesztettem a hitem, sokan közületek máig sok erőt adtok, de úgy érzem már nem én vagyok a megfelelő személy a HÖK vezetésére. A verést követően megrendült a hitem az egész világban, az iskolában, a hallgatói életben. Néhány másodperc alatt szertefoszlott mind az az önkéntes munka amiért eddig küzdöttem. Szeptember óta próbálkozom azzal, hogy visszanyerjem a bizalmam az iskolával szemben, de tudom, hogy már soha sem fogom. Pécsen egy távoli, kaposvári ismerősömet ölte meg saját osztálytársa. A körülmények még ott is tisztázatlanok. De ez az eset ráébresztett arra, hogy lehet személyem olyan megosztó bizonyos hallgatók között, hogy csak gátolom a jó közösség kialakulását, nem szeretném, hogy iskolánkban a szeptemberihez hasonló vagy nagyobb tragédiával járó eset történjen.

Az iskola vezetésétől tapasztalt, megverésemmel szembeni közönyösség (kivéve Bajusz Tamást, aki végig mellettem volt) megerősített abban, hogy eddigi erőfeszítéseim a hallgatók érdekeinek védelméért hiába valók voltak. Sajnos hozzáállásuk számomra megdöbbentő. Ez is közre játszik abban, hogy már nem tudom folytatni eddigi önkéntes munkám, pedig higgyétek el imádtam ezt csinálni. Rengeteg baráttal, ismerőssel gazdagodtam. Sokatokon tudtunk segíteni akár a gólyatáborban akár az iskola mindennapjaiban, voltak sajnos akiken nem. A rengeteg élményt szerencsére nem tudja senki elvenni tőlem. Hálás vagyok azonban azoknak a tanároknak és dolgozóknak akik a a baleset miatti 2 hónapos hiányzásom ellenére segítenek tanulmányaim befejezésében.

A IBSnek jeleztem, hogy nem tudom tovább vállalni az önkéntes munkát ezért javaslom új választások kiírását. Reménykedem benne, hogy mielőbb sikerül HÖK elnököt választanotok és ő sikeresebben tud majd harcolni ezért a közösségért.

Köszönöm a sok támogatást a korházi látogatást és érdeklődő üzeneteket. Köszönöm az iskola azon dolgozóinak segítség nyújtását akik segítették és előremozdították a HÖK működését. Kívánom minden hallgatónak, hogy az új HÖKel összefogva küzdjenek, hiszen csak akkor lehet eredményeket elérni, ha összefogtok és közösen léptek fel érdekeitekért. Bízom benne, hogy iskolánkban soha nem történik a pécsi tragédiához hasonló eset.

Eredményes vizsgaidőszakot kívánok!

Maradok tisztelettel:

Hampuk Richárd

u.i.: Az IBS HÖK is csatlakozott a Hallgatói Önkormányzatok Országos konferenciájához, így megkérünk minden együttérzőt, hogy  november 30-án délelőtt 11:30 órakor - amikor a támadás is történt – álljon meg az élet egy percre, vagy ha lehet, gyújtsanak gyertyát is az oktatási épületek előtt.